Idegen nyelven…..

következő gondolatokkal érdemes eljátszani mindazoknak, akik fontolgatják, hogy gyermekük számára idegen nyelvet taníttatnak:

Mikor kezdjük?

A) pocaklakó-korban, dünnyögésekkel.

Ha igaznak tekintjük, hogy az anya az anyanyelvén beszéljen gyermekéhez, akkor ezt az anya akkor tudja megvalósítani, ha a mi életterünkhöz képest ő maga is „idegen” nyelvű – s ebben az esetben ez abszolút rendjén való. Esetleg, ha valóban anyanyelvi szinten beszél egy másik nyelvet, mert ő maga bilingváris, v. rendkívül jól tanult.

Netán: a szűkebb család tagjai bírnak ezzel a magas színvonalú nyelvtudással. Ám akkor, ha él a megállapodás, miszerint ők kizárólag modern újperzsául fognak beszélni unokájukkal/öccsükkel… – akkor a 0. naptól kezdve ők modern újperzsául kellene, hogy beszéljenek a picivel.

Végül: ha magunk nem vagyunk ilyen tálentummal megáldva, szólhat otthon, háttérként ógörög nyelven vmely mese, történet, dalcsokor.

Hozadéka: ha mindkét fél számára bírható, akkor jó színvonalon sajátítja el a baba az adott, mindkét nyelvű beszéd dallamát-ritmusát-sajátos hangjait, melyek a jó akusztikus megjelenés alappillérei, valamint életének korai szakaszában nyilvánvaló lesz, hogy adott dolgot különbözőképp nevesítünk (a világ nem egynyelvű)

Ára:

– az általános beszédfejlődés hosszabb-kényelmesebb lesz, az adott életkoron elvárt alacsonyabb színvonal mellett (de ez az alacsonyabb szint két nyelvet jelent)

– problémás beszédfejlődés esetén (amiről hozzáértő családként is max. az 1. életév vége tájt lehet megbizonyosodni) végleg leszakad a híd, ami kommunikációt biztosít világunkban: gyermekünk aktív beszéde 2-3 évesen mutogatásból áll, nyögve-dadogva illeszt magyar szótőhöz német toldalékot…, magatartása zaklatott, gondolatainak közlése nem lehetséges (ezek a helyzetek valóban megjelenhetnek, amikor a család pl. külföldön él és kevés lehetőség van a 2. nyelv kikapcsolására)

 

B) óvodáskorban, „nyelvi fürdővel”

Pici, játékos foglalkozások keretein belül szoktatjuk gyermekünket a paleoszibériai nyelv kellemes zeneiségére, rövid versekkel teremtve meg a grammatikai szerkezetek mikéntjét.

Hozadéka: arra tanul rá a kisgyerek, hogy az eddig megnevezett tárgyakat másként is hívhatjuk…

Jól mobilizálhatóak később az ebben az életszakaszban megszerzett élmény-információk.

Ára:  Különösebben hasznos nyelvtanulás nem történik – különösebben nagy hibalehetőség sem merül fel.

 

C) kéttannyelvű általános iskolában

Indokolt, ha családunk egy v. több tagja japán, esetleg belátható időn belül Japánban fogunk hosszabb időt eltölteni családostul.

Az írás-olvasás elsajátításának nehézségei rögvest kétféle módon megtapasztalhatóak.

Hozadéka: Lehetőség szerint jó pedagógiai ráhatásokkal rendkívül nagy mennyiségű tudás megszerzése. Az általános műveltségre vonatkozó terminusok kiépítése a „másik” nyelven („mi a sebesség mértékegysége?” „magyarul nem tudom”). Karrierépítés 6 évesen. Nagy terhelés elbírása.

Ára: a nehezített életvezetéstől a kínokig. A gyermekek kis része jól terhelhető – sőt igen jól terhelhető. A gyakorlatban úgy tapasztaljuk, a felnőttek tévedhetnek a terhelhetőség megítélésében.

 

D) nemzetiségi óvodában/általános iskola 1. osztályától

Nevében a lényeg: nemzetiségi családok gyermekei számára szerveződött olyan formális közösségről van szó, ahol a teljes család bír egy másik nyelvet, szóbeliségükben ez nyomon követhető, értelmes folytatás az intézményes kommunikációban való megjelenítés.

Hozadéka: Egységes egészbe foglalódik a kétnyelvűség. Lévén kis közösségekről szó, jó toleranciával bírnak a másság felé (beszédhibák, -fogyaték, nehezített kommunikáció)

Ára: a „muszájság” – egy kis faluban általában nincsen választási lehetőség: működik egy nemzetiségi óvoda, két csoporttal,  – ide lehet járni.

 

E) normál általános iskola felsőbb osztályaitól kezdve (3-5.o.)

Ha szeretnénk, hogy gyermekünk legalább egy nyelvet beszéljen – vélhetőleg ez pedig az angol (német, francia) lesz, mert úgy tapasztaljuk, saját életterünkben ezt tudjuk használni utazásnál, társalgáskor, tárgyalási helyzetekben – bizalmunkba fogadjuk az általános iskolában működő nyelvtanárt, esetleg jó motivációja esetén szakkörbe, délutáni foglalkozásokra is irányítjuk gyermekünket.

Hozadéka: A már sokszor publikált tanulástechnikai cikkek arra világítanak rá, hogy az ebben az életszakaszban történő információk mennyisége jóval meghaladja a korábbi korokéit: az óvodáskorban megtanult szómennyiséget pl. igen rövid idő alatt illeszti be egy 10 éves.

A babakori nyelvtanítás nyereményeként létrejött jó artikulációs bázis jelentősen behozható – nem feltétlenül maradéktalanul. Az idegen nyelvet oktató tanárok fényévekkel jobb színvonalon működnek, mint sok évvel ezelőtt.

A tanulási zavarral küzdők is birtokukba vehetnek egy másik nyelvet.

Ára: Kiskamaszkorba lépett gyermekünk folyamatosan minősít: nyelvet, tanárt, bennünket…

 

Miért tartjuk fontosnak a nyelvoktatást?

Mert magunk nem, v. nem kielégítő színvonalon beszélünk/mert magunk jól beszélünk egy-több nyelvet.

Mert mások is annak tartják.

Mert muszáj angolul beszélni. Talán, hökkentő volt a fent említett nyelvek oktatásának emlegetése? Ugye, ha utánagondolunk, mi nem is feltétlenül akarjuk, hogy gyermekünk a sváb, a tót, a lovári, … nyelv irányában tegyen erőfeszítéseket? Pedig ezek földrajzilag a közelünkben vannak. Jelenlegi világunkban sajnos kevéske időnkből az angolra futja.  Angolul beszél a világ.

 

Ha felelős szülőként gondolkozunk gyermekünk nyelvtanításáról, rendkívül fontos, hogy át- meg átgondoljuk, alkalmas-e arra a jelenlegi életszakaszában a gyermek. Hogy folyamatosan bíráljuk felül-tekintsük át, igazak-e a felénk küldött panelmondatok: „ó, ebben a korban szivacsként szívják fel a nyelvtudást”, „muszáj elkezdeni, mert mi lesz az egyetemen”, „teher alatt nő a pálma”, „könnyű neki, hisz gyerek”…

Ha felelős szülőként megéljük, hogy gyermekünk otthon, az óvoda/iskola után visítva szaladgál fel-alá – akkor meglehet, hogy elfáradt. Terhelésének végpontján van. Ha mindenkibe beleköt, pedig egyébként annyira aranyos – akkor neki nem feltétlenül könnyű a helyzete.

Ha magunk bírunk valamely nyelvvel, játsszunk vele néhány percet. Egy vers a közelgő ünnepre, néhány kép megnevezése. Ismert mesecímek lefordítása. Közösen.

Ha pedig úgy reméljük, végre nyelvtudó jut a családba – akkor lehet, hogy be kellene iratkoznunk végre egy nyelviskolába?

 

 

Fung Emilia

logopédus