Lábujjhegyen járás
A lábujjhegyen állás vagy járás része a fejlődésünkben előírt felegyenesedésnek, azaz ahogy a pici baba először a fejét emeli, aztán magasabbra törekedve ül, mászik, áll és elindul. Az időpontja, mértéke, gyakorisága és a mozgás szabad kivitelezésének lehetősége határozza meg, hogy meddig tekinthető teljesen egészségesnek és mikortól kell rá jobban odafigyelni...
A gyerekek szeretnek magasra törekedni, szüleikre hasonlítva belebújni a cipőikbe, nyújtózkodva elérni a magasabb helyen előlük biztonságba helyezett tárgyakat és játszani az izmaik feszítésével, egyensúlyukkal.
A lábujjhegyen próbálkozás hasznos folyamat és fontos része:
- az izomerő-szabályozás tanulásának, azaz hogy mikor mekkora erőt tudunk kifejteni az izmainkkal
- az izomtónus akaratlagos szabályozásának tanulásánál, azaz hogy mikor feszítjük a testünket vagy annak részeit és mikor lazítjuk
- a talpon való gördülésnek. A helyes lépés folyamataként a sarkunkon érkezik meg a lábunk a talajra és a talpon végiggördülve a nagylábujjtól rugaszkodik el.
- az egyensúlyrendszer fejlődésének,
- a szenzomotoros fejlődésnek, reflexintegrálódásnak.
Mikor jelenik meg és mi a teendő?
A babák többsége az állás tanulásánál 10-12 hónapos korban, illetve ezt követően az első lépések tanulásánál is alkalmazza a lábujjhegyen való egyensúlyozást, nézegeti, hogy mekkora erővel, melyik koordinációval lesz a stratégiája a legsikeresebb. Ezek a kezdeti „lábujjhegyezések” teljesen egészségesek és általában maguktól le is épülnek, mert a babák gyorsan rájönnek, hogy teli talpon ügyesebbek. Ha hosszabb időn keresztül megmarad vagy a függőleges helyzetben eltöltött idő nagyobb részében van így a gyermek, akkor érdemes utánajárni, hogy mi okozhatja.
Amikor szépen elindultak a lépések és később kezdődik a lábujjhegyen járás szintén az időtartam és a gyakoriság lehet figyelemfelhívó. Egyfelől az egyensúlyfejlődés, gyorsaság vagy az ugrás érése, tanulása kiválthat gyakoribb lábujjhegyen próbálkozást, de ezek csak rövid időtartamú mozdulatok. A gyakoribb előfordulásnál keressünk fel szakembert.
Milyen időtartamot vagy gyakoriságot tekintsünk már figyelemfelhívónak?
Erre nem lehet egyelőre egyértelmű adatot, választ adni. Mi a rendelőben irányszámként úgy látjuk, hogy ha a függőleges testhelyzetben töltött idő több mint 30 %- a lábujjhegyen van, akkor már figyeljük jobban, 50% felett pedig mindenképp érdemes szakembert megkeresni, hogy el tudja dönteni szükséges-e kezelni.
Mik lehetnek az okok és milyen szakemberhez forduljunk?
A gyakori vagy markánsabban megjelenő lábujjhegyezés hátterében állhat
- puhább izomzat, amit a gyermek kompenzálni szeretne és a szükségesnél több erőt fejt ki.
- feszesebb vagy letapadt izomzat, amikor maga a feszülés váltja ki a lábujjhegyet
- lazább izületek, amikor stabilizálni szeretne a gyermek és szintén több erőt fejt ki a kelleténél
- idegrendszeri éretlenség (pl. túlzott talpi érzékenység nem megfelelő reflexintegrálódás vagy saját test érzet)
- koordinációs problémák, amikor a testközéppont eltolódik
- ortopédiai problémák (dongaláb, bokabedőlés)
- neurológiai problémák (idegrendszeri sérülés)
- fejlődési rendellenességek
- térdfájdalom
- autizmus spektrumzavar (lehetséges része a sztereotip mozgásformának)
A diagnózist és a terápia menetét szakorvosi kompetencia meghatározni, a problémának megfelelően ortopéd orvost vagy neurológust kell felkeresni. Amennyiben indokolt a gyógytorna, egyénileg kell a feladatokat összeállítani az izomegyensúlyt, a helyes terhelést, gördítést és még számos területet érintően.
A másodlagos következményként megjelenő Achilles rövidülés megelőzése/prevenciója vagy nyújtása nagyon fontos, mert ez más biomechanikai láncokra is hatással van. A Mackógyógytorna lábujjhegyen járó gyermekeknek feladatsorban erre összeállított gyakorlatok találhatóak. A 2-8 év közötti gyermekek számára 12 feladatot tartalmazó feladatsor egyaránt alkalmazható az ismeretlen eredetű lábujjhegyezőknek és az enyhe neurológiai tünetekkel rendelkező gyermekeknek is.
Kovács Andrea és Körmendi-Békési Anita
Gyógytornászok
Mackórendelő
