ETETÉS TERÁPIA

Evésterápia

Étkezési tanácsadást kínálok szülőknek, akiknek gyermeke átmeneti vagy tartós sérülés következtében a következő eltérő táplálkozási szokások, nehézségek valamelyikével küzd:

• nem eszik darabos ételt
• nem harap
• nem rág
• · nehezen, vagy nem tud nyelni
• erős harapó reflex, esetleg nyelvlökéses nyelés jellemzi
• étkezéskor gyakran öklendezik, talán hány (nem önálló tünet)
• nem tudja zárni száját
• nehezen forgatja nyelvét az étellel
• · nem iszik pohárból, vagy cumisüvegből sem
• nagyfokú nyálzás jellemzi

A legtöbb ember számára az evés, így a nyelés is, olyan magától  értetődő tevékenység, amely nem igényel különösebb tudatosságot. Az étkezés szociális esemény is, örömet okozó, kellemes élmény, amely, túl a táplálkozási célokon, érzelmi, viselkedési, sőt kommunikatív készségeink megalapozását is szolgálja. Táplálkozási szokásaink gyermekkorban alakulnak ki. A gyermek ilyenkor tanulja meg a helyes ételválasztást, az étkezés higiénés és kulturális szabályait, a kívánatos étkezési módokat, ekkor rögzülnek a táplálkozási minták és formálódik az ízlés, tehát ilyenkor alapozódik meg az egész életre szóló táplálkozási magatartás.

Azoknak a számára azonban, akiknél az étkezés biológiai vagy pszichés okokból akadályozott, az evés örömforrás helyett, számos nehézséggel, félelemmel járó, bonyolult és ijesztő feladattá válik. Ilyen esetekben az étkezésnél speciális tudást és ismereteket igénylő segítségre van szükség. Az étkezésnél történő segítségnyújtás igen érzékeny terület érintett és segítő számára egyaránt, hiszen idegen személy ritkán hatolhat ennél mélyebben egy másik ember intim szférájába.

Étkezési zavarok

Étkezési zavarról akkor beszélünk, ha a gyermek/felnőtt nem képes bizonyos ételeket elfogyasztani, illetve azokat visszautasítja. A visszautasítást okozhatja valamilyen genetikai eltérés okozta anyagcserezavar, enzimhiány (pl. gyakran észleljük, hogy egy olyan gyermeknél, aki nem hajlandó tejet fogyasztani, a háttérben a tej feldolgozását lehetővé tévő enzim hiánya húzódik meg). Az okok hátterében előfordulhat továbbá izombetegség (pl. az ételnek a szájberendezés izmainak renyhesége vagy túlzott feszessége miatti visszautasítása nem magának az ételnek szól, hanem inkább a táplálkozással járó nehézségeknek), vagy pszichoszociális funkciózavar (pl. kisgyerekek gyakran „büntetik” a szülőt az étkezés megtagadásával, komoly súlyproblémához is vezető válogatással). Végül de nem utolsó sorban étkezési zavar kialakulhat komolyabb pszichés eltérés miatt (pl. az autista spektrum bizonyos formáiban a gyermek következetesen elutasíthatja egy-két kiválasztott étel kivételével az összes többit).

Az étkezési zavarok legtöbbször nem önálló kórképként jelentkeznek, hanem más környezeti, egészségügyi, szociális és táplálkozási tényezők együttesében. Vannak azonban olyan kórképek, amelyek általában magukban foglalják az étkezési rendellenességeket. Ilyen lehet a központi idegrendszeri károsodás (CP – cerebrális parézis), a súlyos értelmi fogyatékosság, vagy bármely más, komoly központi idegrendszeri sérüléssel járó állapot (pl. súlyos agyhártyagyulladás /meningitisz/, vízfejűség /hidrokefalusz/, az agy veleszületett fejlődési rendellenessége, koraszülöttség, agydaganat stb.).

Az étkezési zavarok mielőbbi kezelése elengedhetetlen. Ilyenkor nemcsak a táplálkozási akadályok leküzdéséről van szó, hanem fontos izmok működésének a kiépítéséről is. A táplálkozásban résztvevő izmok egy része később a beszéd kialakulásában is szerepet játszik . Éppen ezért nem meglepő, hogy a veleszületett agykárosodás és/vagy agyfejlődési zavar következtében kialakult súlyos táplálkozás-magatartási zavar a beszédfejlődés hiányának vagy elégtelenségének  előhírnöke is lehet . Ezért is fontos az összetett étkezési zavarok mielőbbi kezelése, mert ezzel megelőzhető vagy enyhíthető lehet a későbbi súlyos beszédfejlődési probléma.

Az egyéni tanácsadás során lehetőség nyílik az etetési-étkezési helyzetek megfelelő kialakítására, gyakorlására, különböző speciális technikák elsajátítására.

A tanácsadás menete:

Első találkozás:

• Beszélgetés és ismerkedés a családdal, az érintett személlyel, gyermekkel
• A legszükségesebb adatok (orvosi, gyógypedagógiai, mozgásállapot) megismerése után az étkezés-etetési probléma megismerése, előzmények felidézése.
• Ekkor, vagy a második alkalommal akár otthoni felvétel megtekintése (kb. 5 perc) problémás, vagy sikeres étkezésről.
• Kedvelt étel elfogyasztása a helyszínen, úgy ahogy jelenleg képes enni a gyermek
• Látottak megbeszélése
• Étkezéssel kapcsolatos célok kitűzése

További találkozások

• Az otthon elért sikerek, felmerülő nehézségek megbeszélése, - videó is lehet
• Stratégiák, módszerek kitalálása
• Étkezés a gyermekkel – helyzetek, fogások, eszközök kipróbálása
• Célok, feladatok átbeszélése a szülővel

Az eltérő táplálkozással kapcsolatos problémák nagyon különbözőek lehetnek, a tanácsadás gyakoriságát a szülővel közösen kialakított stratégiák, célok, és azok megvalósulásának ideje, a család elvárásai, a gyermek kooperációja együtt határozzák meg. Ehhez igazodva a találkozások gyakorisága esetenként változó lehet.