ETETÉSI-ÉTKEZÉSI TANÁCSADÁS

Etetési-étkezési tanácsadást kínálok szülőknek, akiknek sérült, vagy tartósan beteg gyermeke a következő étkezési-etetési problémák valamelyikével küzd.

1,5 - 2 éves, vagy idősebb gyermek még        

• nem eszik darabos ételt 
• nem használnak kanalat
• nem harap
• nem rág
• nehezen, vagy nem tud nyelni
• étkezéskor gyakran öklendezik, hány
• nem tudja zárni száját
• nehezen forgatja nyelvét az étellel
• nem iszik pohárból, vagy cumisüvegből sem.

Ők gyakran
volt koraszülött gyerekek,
lassúbb fejlődésmenetű, értelmi sérült gyerekek,
hosszas kórházi múlttal rendelkeznek már.

• Szeretnének leszokni a gyomorszondáról, és áttérni a kanállal való étkezésre, darabos étel fogyasztására, ivásra.

Ezeknél a gyerekeknél teljesen változó, hogy a háttérben milyen orvosi probléma áll, hogy van-e valamilyen sérülése, hány évesek.

A nehézségek hátterében sokszor az áll, hogy egy hosszas kórházi kezelés, orvosi kivizsgálások után a gyermeknek rossz élményei vannak az étkezésről, etetésről, emellett különböző okok miatt nem is etethették az életkorának megfelelő módon. Az orvosi problémák megoldódása, vagy részbeni megoldása után, az édesanyának egyedül kell megtanítania pl. szájon át, darabosakat enni a kisgyerekét, aki már nem is engedi, hogy megérintsék az arcát… Sokszor előfordul, hogy az alacsony súlygyarapodás miatt a szülő drasztikus etetésbe fog, ami fokozta a gyermek hárítását, vagy egyszerűen egyedül nem sikerült a szülőknek a váltás.
Az ilyen helyzetekben a kisgyermek pedig már nagyon sokáig küszködött az étkezéssel, nyeléssel, kellemetlen esemény számára az étkezés, nem szívesen fogad el változásokat egy amúgy sem kedvelt helyzetben. Általános gyermeki reakciók az étkezési helyzet elutasítására, az étel látványára, szájba kerülésekor, a hányás, öklendezés, szájzárás, üvöltés, elmenekülés, hadonászás. Ezek a reakciók már feltételes reflexek, lelki tünetek is lehetnek, de némelyiket szervi elváltozások is okozhatják.

A fenti példákhoz hasonló esetekben a megoldás kulcsát jelentheti

• a kialakult rossz étkezési helyzet megszűntetése:

az evés megszerettetése a gyermekkel
új étkezési helyzet kialakítása
rendszeres felkínálása a gyermek által el nem fogadott ételeknek, állagnak- a lehetőséggel való rendszeres találkozást értem ezen

• Az evés- és ivástanulás fokozatainak betartása
• A klasszikus etetésterápia fogásainak alkalmazása, segítendő a szájzárás, nyelés, harapás, rágás kialakítását.

Az egyedi esetekben más- és más utakat kell bejárni ahhoz, hogy egy kisgyermek darabosat tudjon enni, kanállal etethető legyen, majd önállóan használja azt, igyon pohárból. Általában gyógypedagógus, pszichológusi, gyermekorvos közös munkájának eredménye, mire több hónap alatt jelentős változás történik egy kisgyermek étkezésében. Emellett sokszor DSGM-terapeuta, logopédus, neurológus, zeneterapeuta segít munkájával. Az étkezési helyzet megváltoztatásával, speciális fogások alkalmazásával segíthetünk a gyerekeknek, hogy megszeressék az étkezést, megtanuljanak harapni, rágni, helyesen nyelni, inni.

Az egyéni tanácsadás során az etetési-étkezési helyzetek kialakításában, speciális technikák elsajátításában, - ha a szükséges, konzulens szakemberek ajánlásával- tudok a szülők, családok és a gyerekek segítségére lenni.

A tanácsadás menete:

Első találkozás:

• A legszükségesebb adatok (orvosi, gyógypedagógiai, mozgásállapot) megismerése után
• az étkezés-etetési probléma megismerése, előzmények felidézése.
• Ekkor, vagy a második alkalommal otthoni felvétel megtekintése (kb. 5 perc) problémás, vagy sikeres étkezésről
• Kedvelt étel elfogyasztása helyben, úgy ahogy jelenleg tudnak enni
• Látottak megbeszélése
• Étkezéssel kapcsolatos célok kitűzése

További találkozások

• Az otthon elért sikerek, felmerülő nehézségek megbeszélése, - videó is lehet
• Stratégiák, módszerek kitalálása
• Étkezés a gyermekkel – helyzetek, fogások, eszközök kipróbálása
• Célok, feladatok átbeszélése a szülővel

Az étkezési-etetési problémák nagyon különböznek egymástól, a tanácsadás gyakoriságát a szülővel közösen kialakított stratégiák, célok, és azok megvalósulásának ideje, a családok elvárásai is befolyásolják. Ehhez igazodva a találkozások gyakorisága esetenként változó lehet.                                                            

Evésterápia Sérült személyek eltérő táplálkozása.

Cseri Tímea, gyógypedagógus (szomatopedagógus, evésterapeuta, tanár) vagyok. 10 éve foglalkozom sérült gyermekek és felnőttek eltérő táplálkozásával, valamint a kommunikációjukban is akadályozott személyek megsegítésével, komplex fejlesztésével.

www.mackorendelo.hu  

     A legtöbb ember számára az evés, így a nyelés is, olyan magától  értetődő tevékenység, amely nem igényel különösebb tudatosságot. Az étkezés szociális esemény is, örömet okozó, kellemes élmény, amely, túl a táplálkozási célokon, érzelmi, viselkedési, sőt kommunikatív készségeink megalapozását is szolgálja. Táplálkozási szokásaink gyermekkorban alakulnak ki. A gyermek ilyenkor tanulja meg a helyes ételválasztást, az étkezés higiénés és kulturális szabályait, a kívánatos étkezési módokat, ekkor rögzülnek a táplálkozási minták és formálódik az ízlés, tehát ilyenkor alapozódik meg az egész életre szóló táplálkozási magatartás. 

 Azoknak a számára azonban, akiknél az étkezés biológiai vagy pszichés okokból akadályozott, az evés örömforrás helyett, számos nehézséggel, félelemmel járó, bonyolult és ijesztő feladattá válik. Ilyen esetekben az étkezésnél speciális tudást és ismereteket igénylő segítségre van szükség. Az étkezésnél történő segítségnyújtás igen érzékeny terület érintett és segítő számára egyaránt, hiszen idegen személy ritkán hatolhat ennél mélyebben egy másik ember intim szférájába.

Étkezési zavarok

Étkezési zavarról akkor beszélünk, ha a gyermek/felnőtt nem képes bizonyos ételeket elfogyasztani, illetve azokat visszautasítja. A visszautasítást okozhatja valamilyen genetikai eltérés okozta anyagcserezavar, enzimhiány (pl. gyakran észleljük, hogy egy olyan gyermeknél, aki nem hajlandó tejet fogyasztani, a háttérben a tej feldolgozását lehetővé tévő enzim hiánya húzódik meg).

Az okok hátterében előfordulhat továbbá izombetegség (pl. az ételnek a szájberendezés izmainak renyhesége vagy túlzott feszessége miatti visszautasítása nem magának az ételnek szól, hanem inkább a táplálkozással járó nehézségeknek), vagy pszichoszociális funkciózavar (pl. kisgyerekek gyakran „büntetik” a szülőt az étkezés megtagadásával, komoly súlyproblémához is vezető válogatással). Végül de nem utolsó sorban étkezési zavar kialakulhat komolyabb pszichés eltérés miatt (pl. az autista spektrum bizonyos formáiban a gyermek következetesen elutasíthatja egy-két kiválasztott étel kivételével az összes többit).  

Az étkezési zavarok legtöbbször nem önálló kórképként jelentkeznek, hanem más környezeti, egészségügyi, szociális és táplálkozási tényezők együttesében. Vannak azonban olyan kórképek, amelyek általában magukban foglalják az étkezési rendellenességeket. Ilyen lehet:  

- a központi idegrendszeri károsodás (CP – cerebrális parézis),

- a súlyos értelmi fogyatékosság,

- vagy bármely más, komoly központi idegrendszeri sérüléssel járó állapot (pl. súlyos agyhártyagyulladás /meningitisz/, vízfejűség /hidrokefalusz/, az agy veleszületett fejlődési rendellenessége, koraszülöttség, agydaganat stb.). Az étkezési zavarok mielőbbi kezelése elengedhetetlen. Ilyenkor nemcsak a táplálkozási akadályok leküzdéséről van szó, hanem fontos izmok működésének a kiépítéséről is. A táplálkozásban résztvevő izmok egy része később a beszéd kialakulásában is szerepet játszik (Subosits, 1988, Dombainé, 2000). Éppen ezért nem meglepő, hogy a veleszületett agykárosodás és/vagy agyfejlődési zavar következtében kialakult súlyos táplálkozás-magatartási zavar a beszédfejlődés hiányának vagy elégtelenségének  előhírnöke is lehet (Katona, 1979, 83).

Ezért is fontos az összetett étkezési zavarok mielőbbi kezelése, mert ezzel megelőzhető vagy enyhíthető lehet a későbbi súlyos beszédfejlődési probléma.  

Evésterápiás vizsgálatra/tanácsadásra a 06 30 465 0590 telefonszámon lehet Cseri Tímeánál.

Helyszín: Budapest II.ker. Nagyajtai 15 fsz. 1