A szeptember első napjai még a rutinos iskolások számára is izgalmakat rejtenek, de azoknak a kicsiknek, akik most kezdik az első osztályt, akár félelmetes, szorongással telt is lehet ez az időszak . A szülők azonban kellő felkészüléssel, odafigyeléssel megkönnyíthetik a gyermekük első heteit.

Az izgalom mindenképpen fokozódik, ahogy telnek a napok. Ha az óvodás válik iskolássá, természetes, hogy nagy izgalommal várja, hogy milyen is lesz az iskola. Milyenek lesznek az osztálytársak, milyen lesz a tanító néni.

Ezer meg ezer kérdés merülhet fel benne naponta, melyeket fontos, hogy feltehessen a szülőnek, és persze hogy választ is kapjon rá. A szülő általában ugyanúgy izgul, mint csemetéje. Az óvodába már beilleszkedett, szerzett barátokat, megszerette az óvó nénit, de egy új környezet mindig új problémákat vetíthet előre. Hogyan illeszkedik be a gyermek az új környezetbe. Befogadják-e az osztálytársai, milyen lesz a tanító néni, kellően felkészült e a gyermek a tanulásra, képes e nyugton végigülni az órákat stb.? Féltés, aggodalom, büszkeség kavarog a szülőkben, amikor először látják a komoly kék-fehér ünneplőbe öltözött gyermeküket a tanító néni mellett.

A tanévkezdéssel gyökeresen megváltozik, átalakul a család és a gyerekek élete, hétköznapjai. Más lesz a napi ritmus, szorosabbak lesznek a kötöttségek a nyári szabadság után, és természetesen az óvodához képest is. Nem mindennapi dolog ez, fel kell rá készülni ügyesen és okosan.

Következzen néhány jó tanács az iskola előtt:

Napi ritmus kialakítása

Ideális esetben már a nyár utolsó heteiben érdemes kialakítani egy iskolához szoktató életritmust, hogy ez ne okozzon külön stresszt a kicsiknek, fokozatosan szoktassuk hozzá csemeténket a korábbi lefekvéshez, hogy majd a korai ébredés könnyebben menjen. A kisiskolás korú gyerekeknek általában legalább tíz óra alvásra van szükségük ahhoz, hogy igazán kipihenjék magukat. Enélkül még a legjobb és legokosabb gyereknek is nehézségei lesznek, fáradtan nem tudnak teljesíteni, akárcsak a felnőttek.

Nagyobb gyerekekkel hasznos  leülni megbeszélni és megegyezésre jutni a hatékony időbeosztásról, ami magában foglalja a tanulással, sporttal, különórákkal, és barátokkal töltött időt. Tehát napirendet kialakítani. Azonban még egy kiskamasznál sem árt ellenőrizni az alvással töltött órákat, hiszen aki hajnalig ül a számítógépes játékok előtt, az a nyári szünetben legfeljebb délben kel fel, de ez a ritmus nyilvánvalóan nem kivitelezhető iskolaidőben.

Előre megbeszélt, jó terv esetén a gyermek önállóbban intézi feladatait, és akkor is tudni fogja a dolgát, ha a szülő éppen nem elérhető. Ez a viselkedésterápia lényege, de persze nem szabad elfeledkezni a dicsértéről, jutalomról, és a feladatok elvégzése hiányában a jutalmak, kedvezmények megvonásáról. Így a felnőttnek sem kell folyton ellenőriznie csemetéjét, több idejük marad a más jellegű tevékenységekre, kirándulásra, társasjátékozásra, vagy akár csak egy vacsora melletti beszélgetésre.

Ha ez nem bevett gyakorlat még a családban, szakember segítségével is bele lehet "rázódni" egy újfajta családi kommunikációs stílusba - már néhány konzultáció alatt

Szülőként tehát a szükséges taneszközök beszerzése mellett fontos feladatunk a gyermek számára a tanév megkezdése előtti két hétben már elegendő alvást biztosítanunk, ami kapcsán kialakul az iskolai rendhez illeszkedő napi ritmus.

Csak nyugodtan

Fontos, hogy semmiképpen ne riogassunk az iskolával, a tanárokkal, a feladathelyzetekkel, ne keltsünk felesleges szorongásokat a gyermekben! A gyerekek többsége várja már a sulit izgalommal, örömmel és néhányan szorongással is. Beszélgessünk velük az érzéseikről, félelmeikről, a várható feladatokról, reális képet festve az iskolás létről. Nézzük át együtt az új könyveit, együtt csomagoljuk be a füzeteket. Fontos, hogy az iskolakezdés körül ne legyen feszültség, teremtsünk nyugalmat a gyerekek körül, hiszen mindnyájan tudjuk, hogy iskolásnak lenni jó, de nem könnyű!

Keltsük fel az érdeklődést!

Sok kisdiákban nyilván van egy kis szorongás az iskolás élettel kapcsolatban, amelyen leginkább a szülő tud segíteni, elsősorban személyes példáján keresztül. Nagyon jó megoldás, ha már nyáron elkezdi mesélni a saját iskolás jó élményeit - remélhetőleg, azért mindenkinek akad ilyen a tarsolyában. Ha másról nem, a barátokkal való megismerkedésről, vagy éppen a kedves tanító néniről szóló elbeszélések bizalmat ébresztenek a gyerekben az új helyzettel kapcsolatban.

Az is hasznos, ha a tankönyvek beszerzése után a gyermek és a szülő együtt lapozzák át a fejezeteket, illusztrációkat. Nem árt, ha a szülő is érdeklődést mutat azzal a sok újdonsággal kapcsolatban, amit a könyvekben talál, és érezteti a gyerekkel, milyen szerencsés, hogy ilyen sok érdekességről tanulhat, ennyire szép, színes könyvekből.

"Játszani is engedd…"

Nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy a kisiskolások nem kis felnőttek, hanem még nagyon is gyerekek. Óriási teljesítmény tőlük, hogy megpróbálnak alkalmazkodni a megváltozott követelményekhez, és olyan képességeket fejlesztenek ki magukban, mint az önkontroll, a fegyelem, a megfelelés. Ez pedig éppen elég megterhelő az iskolai idő alatt, így otthon ideális esetben már csak a játékra lehet figyelni.

Az önfeledt játék a gyerekek számára a készségfejlesztés remek eszköze is. Vagyis ne kényszerítsük a kisdiákokat délután is a lecke fölé, inkább irány a játszótér, a focipálya, vagy éppen az otthoni közös játékok.

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy semmiféle követelményt ne állítsunk a gyerek elé, de ne zsúfoljuk tele a napjait különórákkal és edzésekkel. Ne akarjunk egyszerre idegen nyelvet, korcsolyát, zongorát és számítástechnikát tölteni a gyermek fejébe, hiszen így mindenből csak felületes tudása lesz, elfárad, és még az alaptananyagot sem tudja kellőképpen elsajátítani.

Bármilyen hihetetlen is, nem attól lesz okosabb egy iskolás, ha estig ül a különórákon, hanem ha sokat játszik, mozog a szabad levegőn, ha elegendő mennyiséget alszik, és ha egészségesen táplálkozik. Persze az sem árt, ha alaposan megtanul írni, olvasni és számolni - de ezt már nyugodtan a tanító nénire bízhatjuk. A szülő pedig maradjon szülő!

Szegleti Gabriella, pszichológus

www.mackorendelo.hu